Lucius végigsétált a fedélzeten, egészen a hajó orráig, elővette a távcsövet és a végtelen tengert kezdte pásztázni. Semmi. Már hetek óta hajóznak és még mindig nem találta meg azt a háromárbócost, amit keresett. Tévedett volna? Nem szokott. A belső hang azt súgta...

Miután kikötöttek az első dolga volt, hogy lemossa magáról a vért és verejtéket. Ma is alaposan megdolgozott a pénzért, bár örömmel tette. Ami az erszényeiben lapult bőven megérte. Begombolta hosszított kabátját, megtapogatta a derekát és kilépett a bordély hátsó...

    Young-Nam körbejáratta a tekintetét a parton, a nyomok egészen eddig hozták. A tenger illata keveredett a munka terhétől megizzadt emberek bűzével. A kikötőben horgonyzó hajókat pásztázta a tekintetével, de továbbra sem találta, amit keresett....

Visszafogott hangok duruzsoltak a csendben behatolva Inharra elméjébe, mintha minden megismétlődött volna. A földön feküdt magzatpózba húzódva és valaki még volt mellette. A feje zúgott az ütéstől, amit váratlanul mértek rá. Kinyitotta a szemét és elsőként Sarant...

    Young-Nam kábán meredt az üres ágyra. A lány, aki néhány pillanattal ezelőtt átölelte a nyakát egy nevet suttogott: Anna. A név sokáig ott csengett a fülében, ahogyan az időpont is, amikor találkozniuk kell. Évszázadok fognak eltelni és ő emlékezni...

Inharra továbbra is a kőhalom mögött térdelt maga mellett tartva Sarant. Ivor elment ugyan, de ők nem voltak szabadok, Renzo vissza fog jönni. El kell tűnniük ebből a városból, és bármilyen nehéz is lesz, végig kell járni azt az utat, ami elvezeti őket abba a világba,...

Artemon úgy tett, ahogy kérte, fiatalt hozott és ízletest. Young-Nam az elítélthez lépett. Ez a férfi valóban bűnös volt, ahogyan talán az is, aki néhány lépésnyire mögötte állt és alázattal nézett fel rá. Young-Nam tekintete végig Artemonon volt, miközben nagyra...

- Inharra, egy letűnt világ tudósa. Inharra kinyitotta a szemét, de csak álmában, mégis a látomás annyira életszerű volt, mint maga a valóság. - Honnan ismersz engem?- csak a gondolatai beszéltek a férfi mégis értette. - Atlantisz szigete már nem létezik,- mondta az...

    Fázott, majd melege volt és újból fázott, a gyomra kavargott. Az erejéből csak annyira futotta, hogy résnyire nyissa a szemét, nem értette miért ennyire gyenge. Növények illatát érezte és mintha fákat látott volna a sötétben. Igen, fák törzsei...